Vers- és prózamondó verseny Zuglóban

December 4-én Kitti, Bea néni és én, a harmadik órában elindultunk Rákosrendezőre. Kittiben és bennem nagy volt az izgalom. A vonaton párszor felmondtuk egymásnak a verseinket, amiket a németórán már sokat gyakoroltunk. Úgy éreztük, szépen ment mindkettőnknek.

Amikor leszálltunk a vonatról fél óra gyaloglás után ráleltünk versenyünk színhelyére, a Hajós Alfréd iskolára. Ahogy beléptünk az előcsarnokba, két asztal fogadott minket. Az ország távoli részéről is érkeztek szavalók. Bejelentkeztünk és sorszámot húztunk. Lementünk a tornaterembe, ahol egy kis előadás várta az érkezőket. Bemutatták a zsűrit, és az első helyezetteknek különdíjat is ígértek. Mindenki felment a megfelelő terembe. Megkezdődött a verseny. Szépen, sorban haladtunk. Először a kötelező verset, majd a szabadon választottat kellet elszavalni. Amikor én következtem, nagyon izgultam, remegett a lábam és féltem. Amíg a verset mondtam, úgy éreztem mintha a szívem ki akarna ugrani a helyéről. Aggodalommal és örömmel teli pillanatokat éltem át, miközben szavaltam. Gondolom, Kitti ugyanígy érzett. Nagyon jó élmény és tanulság volt nekem ez a verseny.

Vitéz Rebeka
(7. osztályos tanuló)