Örömhírek a „Hauck”-ból, a „Hauck”-ról!

„Nagy örömet mondok néktek!”

Először is azt, ami persze mindenki szívét megdobogtatta: a tavaszunk újra megérkezni látszik. És bár a jó hívő ember bizakodni próbál a nehéz helyzetekben ugyanúgy, többször csalódnunk kellett.

Betemette a hó a március 15-énket, hiába mondtuk nagy hangon, hogy a forradalom, gyerekek, soha nem marad el. Van aki tervez, és van aki végez... Annak kellett örülnünk, hogy a megelőző napon legalább az iskola falai közé odavarázsolhattuk a 3. és a 4.osztály segítségével a szabadság hangulatát, a vendégül hívott népi zenekar pedig amúgy magyarosan megtáncoltatott és megénekeltetett mindenkit. Tényleg igazi örömünnep volt! Köszönjük!

A húsvét is kapott egy jókora pofont, és mi megint nehezen támadtunk fel meglepettségünkből. Nyári időszámítás, tavaszi szünet, téli időjárás! A szervezők hiába kínáltak nekünk szabadtéri hagyományőrző játékokat, sajnos ezek csak a jövő évet gazdagítják majd. Annak örültünk, hogy pl. a német önkormányzat javából a gyerekek saját kezűleg festett fatojásokat vihettek magukkal az ünnepre, hogy kicsit kiviruljon a kedvünk. Megint örültünk!

Sajog a szívünk minden évben, mikor a németek kitelepítésére emlékezünk. De újra örültünk, mert öregek, felnőttek, gyerekek mind egy lélekkel, együtt énekeltek és gondolkodtak azokban a meghitt pillanatokban. Ez jó volt!

Fábián Boglárkánk aranyozta be még az idei tavaszunkat kiemelkedő teljesítményével. A Biatorbágyon megrendezett német nemzetiségi énekversenyre küldtük el továbbjutóként, és a nyelvjárás kategóriában több mint 300 gyerek között is remekül megállta a helyét. A 2.osztályos kislány arany minősítést hozott. Gratulálunk és természetesen nagyon büszkék vagyunk!

Remélem, hamarosan íródhat a következő jelentés örömeinkről! Ezúton is köszönet segítőinknek!

Tiba Gáborné